Hogyan lehetne feléleszteni és újra szerethetővé tenni egy olyan, már-már idejétmúlt szuperhőst, aki még a 70-es/80-as évek váltóérájában rendkívüli sikerre tett szert Christopher Reeve-nek köszönhetően? Hogyan lehetne egyáltalán ezt az idejétmúlt szuperhőst úgy prezentálni, hogy az a modern világunkba rendre beilleszkedjen? Hogyan lehetne egy vörös köpenyt viselő, szupererőkkel rendelkező idegent földi halandóvá átvarázsolni? Zack Snyder-nek bizony nem volt könnyű dolga még 2013 derekán, amikor a Warner Bros azt kérte tőle, hogy a világ egyik leghíresebb szuperhősét mutassa be újra más szemszögből, de úgy, hogy közben a DC filmes univerzumának alapjait is lerakhassa vele. Két elvárásnak kellett megfelelnie: kedvelhetővé tenni ennek a világnak az egyik központi figuráját, és várakozásokat támasztani fel vele a DC jövőbeli, egyéb szegleteire nézve. Sikerült? Nos, ami engem illet, úgy hiszem, inkább igen, mint nem.

Természetesen a végeredmény nem lett egy Sötét Lovag-szintű alkotás, de amiért nem vallott csúfos kudarcot, az elsősorban annak tudható be, hogy a Warner Snyder rendelkezésére bocsátott mindent és mindenkit, ami a sikerhez szükséges: neves színészeket, producernek egy kiváló rendezőt (Christopher Nolan), és a képregényműfajban már akkor "jártas" (nem véletlen, amiért így írom) forgatókönyvírót. Mi csúszott mégis félre? Jó néhány dolog, amelyekre a megjelenése óta eltelt öt évben sincsenek konkrét válaszok (Clark Kent miért rója céltalanul a földeket, ha azt sem tudja, mit és hol keressen?), logikátlan húzások (avagy egy megsemmisülés szélén álló Krypton gonosztevőit galaktikus börtönbe zárják), és szemöldökfelvonó rejtélyek (Kryptoni űrhajó a jég alatt, immáron 20 ezer éve, de hogyan és mint került oda?). Ezekért a hibákért pedig a minden lében kanál David S. Goyer a felelős, aki előtte a Sötét Lovag-ban is csak azért nem követhetett el ekkora baklövéseket, mert Nolan szigorúan felügyelte őt, de Snyder jól láthatóan nem tudott mit kigyomlálni abból, amit jelen esetben megalkotott. Tehát a hibák korrigálása helyett az egész stáb ráfeküdt mindarra, amiben a film kikezdhetetlenül erős: színészi alakításokban (Henry Cavill a tökéletes Superman, Amy Adams egy új, de nem maradandóbb Lois Lane, míg Laurence Fishburne, Russell Crowe, és Michael Shannon hatalmas pluszok), filmzenei megoldásokban (köszönhetően Hans Zimmer-nek, de nyilván nem ez a legjobb munkája), és pofás látványvilágban (ebben Zack Snyder szerintem örök marad). Kihagytam viszont az akciójeleneteket, amelyek tekintetében mind a Smallville-i csata, és mind a Metropolis-ban végbemenő pusztítás tartósan maradandó sérüléseket okoz a nézőkben és az alkotókban egyaránt (ehhez képest a Bosszúállók New York-i csatája majdnem semmiség).

Nagyszerű kezdet volt tehát a DCEU-ra nézve, ígéretes jövőt kovácsolt még úgy is, hogy a filmre kíváncsi nézőtábort végül megosztotta, de legalább nem kellett (még) vemhesen megfelelnie az univerzumépítős szabályoknak. Nem úgy, mint három évvel később a folytatást képviselő Batman Superman ellen-nek.

10/7