Elérkeztünk az Acéllány harmadik évének utolsó felvonásához, amely szokásához hűen egyszerre tartalmaz értékes és csapnivaló húzásokat, elemeket. Hogy megelőlegezhessem a jó dolgokat belőle, rátérek a rosszakra: félig-meddig kilátszó koncepciótlanság, elnagyolt CGI-fogásokkal megtoldott világvége-szféra (amelyet rövid úton lezárnak), tét nélküli végső harcok, és egy eléggé elnyújtott befejezés, karakterhamisítással (Winn Schott=Toyman, a DC gonosza, értsék már meg) valamint a negyedik évre kikacsintó, felesleges cliffhanger-rel megfűszerezve. A probléma szerintem abból indul ki, hogy Berlantiék tárából már az évad vége felé kifogyott a szufla, és mivel ötletük nem volt egy értékelhető lezáráshoz, bedobtak mindent, ami csak a kalapjukból előugrott. De, mint ahogyan írtam, rátérek a jónak betudható húzásokra: J'onn J'onzz és az apja, M'yrnn szálának lezárása (ezért is furcsa, hogy ők benne vannak egy ilyen félig-meddig botladozó projektben), a játékidő harmadától már értékelhető interakciók és bizonyos karakterek továbbléptetése, valamint egyetlenegy pont, ahol a sorozat kirúghatta volna maga alól azt a peches lólábat (Kara alapelvének felrúgása). Utóbbiért nagy kár, hogy Berlantiék nem éltek vele jobban! Ősszel pedig elrajtol a negyedik év, talán jobbat fog produkálni. De megérné folytatni...?

10/6